A modern ember tudományba vetett hite a vallásosságot idézi. A tudósok világa azonban csalással, elfogultsággal, gondatlansággal és túlfűtöttséggel teli. Jól tesszük tehát, ha szkeptikusan szemléljük a világrengető bejelentéseket – állítja egy fiatal skót akadémikus.
Stuart Ritchie, az ifjú szociálpszichológus a londoni King’s College kutatójaként megírta az utóbbi évek egyik legfontosabb és legszenvtelenebb könyvét. A Science Fictions (tudományos fikciók) arról szól, hogyan uralta el napjainkra a csalás, az elfogultság, a gondatlanság és a túlfűtöttség a modern tudományt. Akad-e időszerűbb olvasmány, amikor féltudásúak naponta állítják szembe a vallást az akadémiával – nem utolsósorban, amikor egy bolygó figyeli lélegzet-visszafojtva a vakcináért folytatott munkaversenyt?
A tudósok a szekuláris, posztmodern, kozmopolita közbeszéd papjai”
Bár szerzőnk maga is tudós, határozottan a tettek embere. Története akkor kezdődött, amikor szkepszistől vezérelve saját eszközeivel megismételte a 2010-es évek néhány nagy visszhangot kiváltó agytudományi kísérletét. Hogy, hogy nem, azok a szenzációs eredmények, amelyekkel sztárszerzőik a Science és a Nature címlapjain landoltak, Ritchie-nél egyszer sem ismétlődtek meg. Amikor azonban felfedezését megpróbálta közölni ugyanezen lapoknál, rácsapták az ajtót. „Sosem hozunk le két cikket két ugyanolyan kísérletről” – hangzott az indoklás. Márpedig éppen a megismételhetőség az 1600-as évek óta a tudományos módszer alapja. Nem csupán arról van szó tehát, hogy a hírérték (az „innovatív”, „egyedülálló”, „úttörő” újdonságok iránti vágy) az akadémia világában is felülírja az alaposságot. A bulvárlogika immár annyira domináns, hogy az ellene ható cáfolatokat nyíltan cenzúrázzák.
A kulturális és innovációs miniszter szerint miközben Brüsszel az egyetemeinket azzal támadja, hogy nem elég autonómok, saját hatalmának kiterjesztésére törekszik. Interjúnk.
Az első eredmények már látszódnak, de az áttörés csak most várható.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
Tengerpartunk ugyan nincsen, ez sokszor behozhatatlan hátrány a gazdaságban, kereskedelemben, és soha nem leszünk nagy hajós nemzet. De a világűrrel mindenki egyformán határos. Ungváry Zsolt írása.
„Ez a misszió nemcsak a világűrről szól, hanem arról is, hogyan tápláljuk biztonságosan a jövő generációit itt, a Földön” – írta a közreműködő az ORION Űrnemzedék Alapítvány.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
